Visszamentem a szobánkba és felhívtam anyát, mivel heti három lett beigérve.
-Szia kicsi, hogy vagy?
-Szia anya. Itt minden oké. Ott?
-Velem is minden rendben. Most éppen főzésben vagyok. De mesélj! Milyen Los Angeles?
-Igazándiból csak enni voltunk eddig a városban....Tegnap este kidőlt egy fa, pont rá egy házra. Én meg majdnem szívbajt kaptam.
-De nem esett bajod ugye?
-Nem dehogy is. Csak a hotelból láttuk.
-Akkor megnyugodtam. Aztán kedvesek veled?
-Igen.A lányok is nagyon jófejek!-lelkendeztem.
-Lányok? Milyen lányok?
-A fiúk barátnői. Eleanor, Danialle és Perrie. Nagyon kedvesek mind. Nem kezelnek idegenként és nagyon nyiltak. Szerintem jóban leszek velük....Bekki-ről tudsz valamit?
-Azt mondta pont ma reggel, hogy nagyon hiányzol neki, főleg a hülyeségeid!
-Na szép mondhatom...Nincsenek is hülyeségeim.
-Jesszus!! Le kell tennem, mert füstöl a sütő. Szia kicsim!
-Szia anya!
Egy érett nőnél füstöl a sütő. Még azt hinné az ember, hogy igazi konyhatündérrel van dolguk. Nem hiszem el. Nem ez az első ilyen akciója anyának. A lelki szemeim előtt lejátszódott az, amit anya biztosan csinált. Megint szívbajt kaptam majdnem, nert valami hatalmas csörömpöléssel eltörött. Gyorsan kisiettem a szobából megnézni, hogy mi a szitu. Louis ügyesen levert egy kerámia vázát. Az egyik majdnem felgyujtja a házat, a másik meg tör-zúz.
-Louis! Paul megnyúz. -csóválta a fejét Liam.
-De te majd megmentesz ugye?
-Kizárt. A te fejedet szedje le ne az enyémet!
Én csak megráztam a fejem és kimentem frisslevegőt szivni. Mikor kiléptem leesett az állam. Tegnap este nem volt ilyen gyönyörű a part mint most. Lágyan fújt a szél, és apálmák lágyan hajladoztak. Gyönyörű volt. Londonban még a napsütésnek is úgy örülök, mint majom a farkának, nem ám ilyen időnek. Már tudom mirt fogom elrángatni ide anyát. Ezt neki is látnia kell. A nap ragyogóan süt, a tenger ragyogó kék az égről nem is beszélve, a hullámok nyaldossák a partot. legszivesebben lerohantam volna a partra, és futottam volna a viz mentén...de ugye ezt nem tehetem meg, mert totál hülyének néznének.
-Valamikor majd lemegyünk a partra?-léptem be
-Valamikor biztos-mondta Louis.
-Vicces vagy mondhatom...Na de komolyan. Lemegyünk vagy nem?
-Még szép, hogy....NEM-kekeckedett Lou.
-Te szerintem kezdj el futni!-röhögött fel Niall. Hát igen. Valaki átlát az álarcon. Lassan tettem egy lépést Lou felé, csak a hatás kedvéért. Nem akartam 'bántani', csak ráilyeszteni egy kicsit. Úgy láttam meg is tettem, mert Louis lesápadt, és hátrálni kezdett. Elégedetten elvigyorodtam, és levetettem magam a kanapéra.
-Te aztán nem vagy semmi! Louis-t képtelenség megilyeszteni. Harry-nek is csak egyszer sikerült, de annak is az lett a vége, hogy Lou leütötte egy bézbóllütővel!-nézett rám elismerően Liam.
-Hát igen! Velem nem lehet szórakozni...ti még nem ismertek, de fél év alatt megfogtok!-mosolyogtam.
-Alig várom-mosolygott rám perverzül Harry. Komolyan valami nem oké vele. Vagy csak ilyen nepja van vagy...nem Lisa verd ki a fejedből! Te ilyen pasiról mint Harry csak álmodozhatsz! Meg egyébként sem az eseted. Vgy mégis?..NEM!! Lisa fejezd be!...Ő csak egy 'munkatárs' semmi több. De lehetne...Nem, nem lehetne...vagy mégis?? Komolyan mondom megőrülök....
-Jól vagy Lisa?-nézett rám aggódva Perrie.
-Persze!-motyogtam, majd bevonultam a szobánkba, és megamrazártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyra és magambaszivtam az illatát. Ez valamiképp megnyugtatott, de még igy is kigördült egy könnycsepp. Nem sokáig fogom birni Mellette. Mindig arról álmodtam, hogy majd Hazza lesz a pasim, most meg itt bunkózok vele. Ez nagyon nem én vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése