-Mondjad csak!
-Hátt...öhmm...Na...
-Ilyen súlyos??
-Ha tudnád...Na de inkább gyere át és úgy beszéljük meg!
-1 perc és ott vagyok-tette le a telefont. Nem sokkal később ajtócsapódást hallottam a szomszéd háztól, majd csengettek. Lerohantam és kinyitottam az ajtót. Bekki bejött, majd becsukta az ajtót, és elindult felfele. A szobámba érve leültetett az ágyra, hogy meséljek.
-Na szóval...Adam azért hivott be mára, mert a One Directionnak kerestek háttértáncost. Ez mind szép és jó...na meg persze én kaptam meg a helyet...
-De hisz ez csodálatos-szakitott félbe Bekki.
-Igen tudom, de egy egész turné idejére kellenék nekik, vagyos fél évig...Holnap után indulunk...
-Mi?! Ez most komoly?- kezdett el sirni.
-Igen...Bekki lemondom jó?-néztem rá.
-Ha le mered mondani, saját kezűleg nyirlak ki!!-fenyegetett meg-Menny csak el, hiszen ez volt minden álmod. Majd telefonon tartjuk a kapcsolatot, na meg ott a net is.-győzködött.
-Már csak anyának kell elmondanom!-sóhajtottam. Ő nehezebb falat annál, hogy ilyen könnyen beleegyezzen, ráadásul úgy hogy itthon sincs. Gyorsan a telefonomért nyúltam és már hivtam is. Szerencsére hamar felvette. Eldaloltam neki is, hogy mi a szitu, és az lett, amit megjósoltam. Neki állt nekem papolni, hogy én aztán nem leszek fél évig összezárva 5 fiúval stb. Mondtam neki, hogy akkor beszéljen velük, mert én nem fogok. Beleegyezett, és le is tette. Engem már a sirás kerülgetett, hogy nem mehetek el. Anya még negyed óra múlva sem hivott fel. Fél óra múlva csörrent csak meg a telefonom. Gyorsan felkaptam és anya már mondta is, hogy mégis mehetek, mert a fiúk menedzsere meggyőzte őt. Csak sajnos jött az a bizonyos DE.
-Csak úgy mehetsz, ha hati három alkalommal felhívsz, hogy mi van veled!
-Anya, nem igérem, hogy háromszor..
-Akkor maradsz itthon!
-Na jó hívlak, csak hadd menjek el! De most leteszlek, mert elkezdek pakolni.
-Szia kicsim, vigyárr magadra, és ne felejtsd el a telefont sem!
-Oké van szia!-tettem le. Bekkivel nekiálltunk pakolni és egész délután azt csináltuk. Este fáradtan feküdtünk el az ágyon. Úgy terveztük el, hogy ma nálam alszik, hiszen holnap után már megyek is el turnézni.
*két nap múlva*
Reggel az órám csörgésére keltem. Lecsaptam és kiestem az ágyból. Nyöszörögve álltam fel, és indultam el a fürdőbe. 20 percig álltam a zuhany alat, mikor eszembe jutott, hogy sietni kéne, mert ma TURNÉ!!! Gyorsen megtörölköztem, és besiettem a szobámba. A szekrényből előkaptam a ruhát amit már tegnap kiválasztottam:
A hajamat szoris copfba fogtam a fejem tetején, elől pedig puklisra csináltam. Lementem a lépcsőn és előkaptam a kosárból egy almát, és rágcsálni kezdtem. Az ,,evés" közben azon agyaltam, hogy mi lesz velem. nem sokára begördült egy autó a feljárónkra, és nemsokára csangettek. Kisétáltam és kinyitottam az ajtót.
-Jön Miss Flegmacica?-vigyorgott Harry.
-Nem!-vágtam rá. Kicibáltam a bőröndjeimet, és leraktam őket az ajtó elé addig, míg becsukódok. Harry felkapott kettők és nyögdécselve elvitte őket a kisbuszig, ami kivitt minket a reptérre. Az úton a fiúk ökörködését kellett hallgatnom. alig értük el a repülőgépet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése