-N...n...nem mondhaton el!-dadogtam.
-Mi az, hogy nem mondhetod el?-csattant fel Harry, majd ellökött magától.
-Te ezt nem érted...ha elmondja, biztos hogy nem hagyják békén.-kelt a védelmemre Niall.
-Ha nem mondja el, akkor szenvedjen csak! Engem nem izgat.-vetett rám egy lenézö pillantást. Erre a nézésre megint kibukott belőlem a zokogás. Niall elhessegette mellölem Zayn-t,és a helyére ülve átölelt. Arcom a mellkasába fúrtam, és ott sirtam tovább. Nem értettem Harry logikáját. Örüljön, hogy egyáltalán meg vagyok, és anya nem nyakazza le. Lassan felálltam, és bementem a konyhába. Niall, mint valami puli követett. Ittam egy pohár vizet, és felé fordultam.
-Niall! Nem aludhatnék mégis veled?
-Dehogynem! Gyere csak nyugodtan, rám számithatsz!-mosolyodott el. Megfogta a kezem, és behúzott az eddigi szobámba. Felkapta a bőröndjeimet, és átvonult velük magához. Beérve becsuktam az ajtót, és leültem. Niall leguggolt elém, ès rámnézett.
-Nekem sem mondod el, hogy ki volt?
-Nem, mert elmondod a többieknek.
-Nem fogom! Nem bizol bennem?-vágta be a durcit.
-De...bizok.
-Akkor? Ki volt?
-Harry volt csajai.
-Sok volt neki. Bővebben.
-Taylor és Caroline...
-A banyák-sóhajtott Niall. Tovább nem feszegette a témát, hanem hagyta, hogy letusoljak, majd lefeküdjek aludni...
*3 héttel később*
Ezalatt a három hèt alatt nem szoltam Harry-hez. Olyan jó lenne, ha minden a régi lenne. A veszekedés után két nappal összeszedett egy csajt, aki azóta velünk van. Lelkileg összetörtem. Ha nincs semmi csoportos program, akkor a szobában ülök, vagy Niall-lel és Danialle-lel lelkizek. Most éppen Madridban vagyunk. Sikerült Bekki-nek és Bess-nek koncertjegyet szereznem, igy ők is itt vannak. Sikerült ugyan abban a hotelban szobát szerezniük, mint amiben mi voltunk. Nekik is elmondtam mindent, úgy, ahogy Niall-éknek. Fáj, hogy Harry ki akar készíteni. A Drága barátnője, Lexi mindig keresztbe tesz nekem. Van, hogy csak a közelébe megyek, már azt hajtogatja, hogy bántom. Féltem, hogy sose leszek boldog. Az összes fiú oda van érte,Niall kivételével. Csak a lányok látják az igazi énét. Sokszor éreztem ugy, hogy a közelében senki vagyok.
-Lisa! Bejöhetek?-kopogott Niall.
-Gyere csak!-töröltem meg az arcom. Igen! Már három hete napi rendszerességgel sirok.
-Hogy vagy?-ült le mellém.
-Borzalmasan. Mégis meddig marad itt ez a csaj?
-Ameddig nem nyílik ki Hazza csipája, és nem teszi ki a francba.
-De az soká lesz!-húztam el a számat. Niall csak eggyüttèrzően felsóhajtott, majd elfeküdt az ágyon.
-Bárcsak minden a régi lenne-fogta meg a fejét. Hát igen. És is ezt kivántam...De csak ugy mellékesen Niall nem is szörnyű alvótárs. Nem tudom, hogy akkor miért mondták azt. Amíg ezen törtem a fejem, kicsapódott az ajtó, majd Bess-ék estek be rajta. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor jót nevetnék rajtuk, de most csak néztem ki a fejemből.
-Lisa! Jőssz plázázni?-kérdezte Bess. Válaszul csak megráztam a fejem, és megint kigördült egy könny csepp.
-Ez nem lesz igy jó-csóválta meg a fejét Bekki.- Tiszta depi vagy.
-Te se lennél jobban!-nevettem fel cinikusan.
-Tudom hogy mi van, de ne marcangold magad! Lépj tovább! Harry egy seggfej! Nem érdemli meg, hogy miatta szenvedj.-fúrta tekintetét az enyémbe.
-De...akkor is fáj!-tört ki belőlem a fullasztó zokogás.
-Most ölöm meg azt a gyereket. Nem igaz, hogy ilyen vak! Itt szenvedsz, ő meg csak a barátnőjével van elfoglalva!-csattant fel Bess. Bekki felpattant, és kiviharzott a szobából.
-Na...Styles-nak annyi-sóhajtott fel Bess.
-Azért még éljen. A rajongók neki mennek Bekki-nek, ha ennek a majomnak baja lesz!-csóválta a fejét Niall. Én is reméltem, hogy túléli. Bekki nagyon vad tud lenni. Igaz, hogy azt megérdemli, hogy leszedjék a fejét, de akkor is féltem. Hirtelen megcsörrent a telefonom, én meg ilyedtemben megugrottam. Szépen lassan vettem fel a telefont.
-Meg fogsz halni. Vagy ha azt nem, beleőrülsz a szenvedésbe.-szólt bele valaki. nem csengett ismeretlenül a hangja. Lexi! tényleg utálhat, ha ilyet csinál. Hirtelen földhöz vágtam a telefonomat, aminek betörött a képernyője.
-Ki volt az?-ült fel Niall.
-Lexi. Azt mondta, hogy vagy meghalok, vagy beleőrülök a szenvedésbe.-suttogtam. Az eddigi sírásom megerösödött. Szerintem Bekki meghallotta, mert visszarohant hozzánk. Ahogy meglátott engem, és a telefont lesápadt.
-Mi folyik itt?-jelent meg Perrie is.
-Lexi megfenyegette Lisa-t.-ecstelte Bess.
-Megfujtom azt a ribancot!-sziszegett a szőkeség, majd kivonult. Mindenki ment utána, igy egyedül maradtam. Borzalmasan éreztem magam. Holnap mehetek telefont venni. De sok kedvem van hozzá.
-Mit hazudtál a lányoknak? Nem hagyják Lexit.-rontott be Louis. A szemei villámokat szórtak.
-Én semmit...csak ők látják, hogy ki is valójában.-motyogtam. Louis odasétált hozzám, ès felemelte a fejem.
-Hatalmasat csalódtam.-sziszegte a szemembe.
-Hát még én-motyogtam. Válaszom hallattán lekevert egy hatalmas pofont ugy, hogy a földön kötöttem ki. A testem rázkódott a zokogástól. Az arcom égett a pofontól. Lelkem romokban hevert a csalódásoktól. És mindez Lexi miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése